Marjai Judit tulajdonképpen fénnyel rajzol, fénnyel írja a sötétség alakját körül, szépen, óvatosan, és olyan halkan, hogy a fény éppen csak megérintse, megcirógassa a sötétség arcát, vigyáz rá, nem ébreszti fel. Közben figyeli és megfigyeli. 
Szeretete átsugárzik minden tárgyra, minden életteli és élettelen dologra, ami körülveszi.       folyt...

Írásaim

Galériák

Azért írok, mert írnom kell, azért nem hallgatok, mert nem tudok. 
A láthatatlan láthatót keresem.